A vastagbél az emésztőrendszer utolsó szakasza. Ez a hulladékgyűjtő szakasz kb. 1,5 méter hosszú, ezt tisztítjuk a kezelés során. Feladata az ide került anyag (amely vizet, az ételek megemészthetetlen maradékait, feleslegessé vált emésztőnedveket, a bél nyálkahártyájáról ledörzsölt sejteket, elpusztult baktériumokat, esetleg kis mennyiségben fehérjéket és lipideket tartalmaz) besűrítése és a salakanyagok kiürítése. Naponta átlagosan 500-1000 ml folyékony anyag kerül a vastagbélbe. A vastagbél felső szakaszán a víz és a nátrium, valamint a kálium szívódik fel. Így kialakul a széklet viszonylag szilárd halmazállapot. A vastagbél gazdag baktériumflórája képes pl. K-vitamint előállítani, cellulózt bontani és lúgos közegben fehérjét rothasztani. Az emésztőrendszer legutolsó szakasza a vastagbél utolsó része: a végbél. A végbél falában két gyűrűs záróizom van. Feladatuk a székletürítés szabályozása. A belső záróizom akaratunktól független beidegződésű, a külső záróizom közvetlenül a végbélnyílásnál található és akaratunktól függő beidegződésű. Átlagos táplálkozás esetén naponta kb. 75-170 g széklet ürül.

A székrekedés által történő önmérgezés lassú folyamat, sokan hozzászoknak már gyerekkortól, és nem rakjuk félre a megszokott süteményeinket, húsételeinket. Mindaddig, míg a betegség be nem nyújtja a számlát…

Fokozatosan jön létre a vastagbél petyhüdtsége, tónushiánya (atónia). A vastagbélfal mérgezettsége és a székletkövületek által okozott széthúzódása miatt az idegek és izmok annyira megbénulnak, hogy megszűnnek reagálni a normális reflexre, hiányzik a perisztaltika, a hullámzó bélmozgás. Ezért nincsen sokáig székelési inger.

Székrekedés gyermekkorban is kialakulhat a székelési inger figyelmen kívül hagyása miatt. A gyerekek általában félnek óra alatt kikéredzkedni, nehogy ezzel felhívják magukra a figyelmet. Ilyenkor az antiperisztaltikus mozgások (ellenirányú hullámok) a harántvastagbélbe tolják a bélsárt, ahol az összegyűlik, az inger pedig elcsendesedik vagy teljesen megszűnik. Hasonló esetek többszöri ismétlődése a felelős az idegek aktivitásának csökkenéséért, eltompulásáért. Nem tekintve a rossz emésztést, a gyermeknek nehéz a feje, elmarad a tanulásban. Felnőttkorban pedig a reggeli sietség, a kényelmetlen vécé, a gyakori utazások stb. vezetnek székrekedéshez.

Mindez különösen vonatkozik a nőkre. A terhesség második felétől gyakori a székrekedés, és ilyenkor már nemcsak magunkat veszélyeztetjük általa.

Aranyszabály: Mindig keressünk lehetőséget, akkor amikor az inger jön, erre szoktassuk gyermekeinket is, figyeljünk a székürítésükre megszületésüktől fogva.

Negyvenéves korunkra általában már erősen kitágul és deformálódik a vastagbél, elveszíti normális anatómiáját (a megtapadó bélsár következtében), nyomja és kiszorítja a hasüregben lévő más szerveket. Ha ehhez hozzáadjuk a vékony, 1-2 mm-es bélfalon át történő ozmózist, vagyis a méreganyagok átszivárgását, már nem is csodálkozunk, hogy különböző működési zavarok, betegségek jelentkeznek. A vastagbélfalra gyakorolt nyomás, valamint a széklet hosszas kapcsolata a bélfallal (vannak olyan kövületek, melyek évtizedek óta ugyanoda tapadnak!) az adott terület elégtelen táplálásához, rossz vérellátáshoz, vérpangáshoz vezet. Következményeképpen többféle betegség alakulhat ki: a bélgyulladás különböző formái, visszértágulat és aranyér, majd végül a méreganyagok egy helyen jelentkező és hosszan tartó hatásától polipok és rák.

A fent vázolt kép tömegességéről nyújt bizonyítékot a statisztika. Magukat egészségesnek tartó betegek szűrővizsgálatakor 1000 főből 306-ban találtak valamilyen proktológiai betegséget!

A durvább, kevésbé finomított, rostdús ételek - melyeknek fogyasztása inkább a szegény országokat jellemzi - egyrészt gyorsabb bélműködést eredményeznek, miáltal a tápcsatornán áthaladó, esetlegesen rákkeltő tulajdonságú anyagok kiürülése is gyorsabb, másrészt e rostok mennyiségüknél fogva mintegy felhígítják az említett káros anyagokat, és így azok hatása kevésbé tud érvényesülni. A túlzott húsfogyasztás több adat szerint megváltoztatja a belekben található természetes baktériumflóra összetételét, és ez a bélrendszerbe kerülő epesavak lebontását olyan irányba mozdítja el, amely folyamat végeredményeként feltételezhetően rákkeltő hatású anyagok keletkeznek.

Úgy tűnik, a gazdag rosttartalmon túl bizonyos növények további előnyös hatással is bírnak. A káposztáról, brokkoliról, kelbimbóról például leírták a szakemberek, hogy nagyobb mennyiségben tartalmaznak előnyös hatású, a vastagbélrák kialakulásának esélyét csökkentő anyagot. Arról is megjelentek tudományos közlemények, hogy a táplálékkal elfogyasztott kalcium semlegesíti a bélrendszer rákkeltő anyagait, tehát a bőséges kalciumbevitel feltételezhetően bizonyos védelmet nyújthat a vastagbélrákkal szemben.

A vastagbél beöntés története a régmúltból ismert. Az egyiptomiak ismerték a vastagbél átfújásos módszerét, amelynek fortélyát az udvari orvosok Oziris istentől kapták. Fontos állami hivatalnok viselte a tiszteletteljes „A fáraó hátsó felének pásztora” címet.

A rómaiaknál külön isten őrizte a bélrendszert és Creptius volt a neve.

Az Esseni Békeevangélium történelmi leírásában olvasható: Tölts meg egy nagy tököt, melynek indája egy ember méretével megegyezik napsugár által felmelegített folyóvízzel, függeszd fel egy faágra, térdelj le a földre a víz angyala elé, vezesd be az indát a hátsó részedbe, hogy a víz az egész bensődet átjárja és minden lerakódott rosszat a Sátán tisztátalan és bűzös mocskát kimossa. Saját szemeddel megláthatod, orroddal megszagolhatod mindazt a bűzt, ami a tested templomát bemocskolta.

Különböző biológiai irányzatok orvosai folytattak már a múlt században béltisztítást: például Kuhne, akinek a módszerét Rosendoff 50 éves praxisában e században folytatta. A Kolon-hydroterápia őse a subaquale kádfürdő. Ezt ma már csak elvétve találhatjuk. Roppant bonyolult berendezés.

A Kolon-hydroterápia az USA-ból indult, és ott már évek óta működő béltisztítási lehetőség.

Angliában is különösen közkedvelt, még az angol királynő is rendszeresen mosatja a beleit.